Gyilkol szó jelentése
gyilkol (ige)
1. Szándékosan öl, észszerű alap nélkül erőszakosan kioltja az életét.
Az ellenség rabol és gyilkol. A tettes beismerte, hogy ő gyilkolt.
2. Tömegével pusztít kisebb (kártékony) állatokat, rovarokat.
Az kártevőirtó brigád az egész lépcsőházban poloskákat gyilkol. A legény unalmában egész nap csak legyeket gyilkolt.
3. Átvitt értelemben: Halált okoz (általában tömeges méretekben) egy fegyver, vegyszer, természeti jelenség, betegség.
A lövészárokra támadókat halomra gyilkolták a géppuskák. Ezreket gyilkolt középkorban a pestis. A vihar alatti villámlás egy magányos fa alá behúzódott embert gyilkolt.
4. Átvitt értelemben: Erősen gyötör, nagy bosszúságot, sok nehézséget okoz neki a viselkedésével, magatartásával vagy más módon.
A vásott kölyök sokat gyilkolja az anyját. A magántanár egész délután latin igeragozással gyilkolta a gyereket.
5. Átvitt értelemben: Eszközt tönkretesz; szerszámot, gépet, hangszert hozzá nem értő használattal rongál, (fokozatosan) használhatatlanná tesz.
Az igazgató a titkárnő gépelését látva tudta, hogy a nő gyilkolja az írógépet. A suhanc agresszív vezetési stílusával gyilkolja az apja kocsiját.
6. Átvitt értelemben: Erkölcsileg tönkretesz, (fokozatosan) kikezdi a becsületét.
A szeszes ital, a rossz társaság gyilkolja az embert. A segélyeken élés tovább gyilkolja az elszegényedett embereket.
Eredet [gyilkol < gyil(o)k + -ol (igeképző)]
