Gyalázat szó jelentése
gyalázat (főnév)
1. Lekicsinylő beszéd egy személyről, csoportról, dologról. Szidalom becsületet sértő, durva szavakkal mások előtt. Alaptalanul vagy túlzóan rossz mondása róla, ami a jó hírét rontja, becsületét kisebbíti. Egy személy jó hírnevén ejtett sértés.
A dühöngő fiatalember nem tűrte anyja emlékének gyalázatát. A gyalázat hallatán felpattant a sértett férfi.
2. Durva kisebbítés; becsületsértő cselekedet, mondat. Egy személy, csoport, dolog gúnyos szavakkal leértékelése. Hibáinak túlzó módon a szemére vetése; értéktelennek, rossznak, hitványnak mondva szidás.
Az ügyintéző nem hallgatta tovább a mérges ügyfél gyalázatát. A megrendelő telefonon kiabálta a gyalázatot a hibás termék miatt.
3. Régies: Törvényszéki ítélet, amellyel egy elítéltet bíróilag becstelennek nyilvánítanak.
A gyalázat híre hallatán az elkövető nem kapott többé hitelt. A bűnösökre kimondták a gyalázatot.
Eredet [gyalázat < gyaláz + -at (főnévképző)]
