Gubanc szó jelentése
gubanc (főnév)
1. Összeállt csomó; összekuszálódott vagy összetapadt szálak boga.
A kócos gyereknek tele van gubanccal a haja. Nehéz kifésülni a hosszú hajból a gubancot.
2. Népies: Gyapjúcsomó; juhról lenyírt és még szálaira nem bontott gyapjú, illetve annak egy csomója.
A birkanyíráskor a gubancok leesnek a földre. A gubancokat előbb összegyűjtik, majd minőség szerint válogatják. Az azonos minőségű gubancokat elkülönített zsákokba csomagolják.
3. Szleng: Nagy bonyodalom, megoldhatatlan nehézség.
Mi a gubanc a kocsival? Anyuka jött be, hogy elcsendesítse a gyerekek közötti gubancot.
Eredet [gubanc < guba + -nc (főnévképző)]
A „guba” szó I. és II. jelentését ötvözi.
