Gong szó jelentése

gong (főnév)

1. Szabadon függő homorú korong, amit jeladásra használnak. Fémből, főleg bronzból készül, ütésre a haranghoz hasonló zengő hangot ad ki, megkondul.

A gong szava a rendezvény kezdetét jelzi. A szerzetes megüti a gongot.

2. Zene: Ütőhangszer, amely Fülöp-szigeteki eredetű, ütővel megszólaltatható fémdob, bronzból vagy rézből készül.

A szerzetesek gongot ütve imádkoznak. A gonggal kísért szertartás alatt a hívek imádkoznak. Az ilyen fajtájú gongot az alsó képen láthatod.

3. Zene: Zenekari hangszer, amely kínai eredetű szabadon függő fémkorong. Rézötvözetből készítik, különféle átmérőben.

Régen Kínában a gongot a mai szirénához hasonlóan figyelemfelhívásra használták, ha egy fontos hivatalnok közeledett a tömegben. A gongot Rossini és Wágner az elsők között szólaltatta meg szimfonikus zenekarban.

4. Ütőhangszer hangja, amelyet fémkorong vagy fémből készült hangszer megütésével keltenek.

A gong messzire elhallatszott. A gongra az emberek a színpadra figyelnek.

5. Fémszerű hang, amely ehhez (4) a hanghoz hasonló függetlenül attól, hogy miként keletkezik.

A színházban gong jelzi az előadás közelgő kezdetét. A gong szavára a nézők sietve elfoglalták a helyeiket.

Eredet [gong < angol: gong < maláj: gong (gong < hangutánzó)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja