Gettó szó jelentése
gettó (főnév)
1. Zsidó városrész egy nagyobb (keresztény) városon belül.
Az első gettót a pápa parancsára hozták létre Velencében 1516-ban. A leghíresebb gettó Varsóban volt, amely 1940-től 1943 május közepéig létezett.
2. Átvitt értelemben: Elkülönített városnegyed; egy nagyobb közösség alkotta városon belüli elkülönített (gyakran a többitől elszigetelt) városrész, ahol egy nemzeti, kulturális vagy vallási kisebbség él.
A gettót a város vezetése jelölte ki a bevándorlók részére. A gettóban a közösség saját vallása és szokásai szerint élhet. A nyugat-európai nagyváros arab gettójában mecset is épül.
3. Átvitt értelemben: Az elkülönített városnegyed lakossága.
A gettó fellázadt az elnyomás ellen. A gettó nagy része kereskedőkből és iparosokból áll.
Eredet [gettó < olasz: ghetto (gettó) < héber: gudda, guddah (elkülönítés)]