Gőg szó jelentése

gőg (főnév)

1. Elbizakodott önhittség; mások bántó lenézésében, megvetésében megnyilatkozó erős önteltség. Saját maga eltúlzott különlegességének, kiválóságának feltételezése.

A lenéző gőg nem a kiváló emberek tulajdonsága. Aki gőgöt mutat, valójában szánalomra méltó alak.

2. Önérzet, büszkeség; az önmagunkba vetett hit, bizonyosság.

A gőggel akkor nincs baj, ha az ember eredményei támasztják alá. A költő büszke gőgje megjelenik a verseiben.

Eredet [gőg < ómagyar: gőg < héber: gakh (gőg) < sumér: gíg (gőg, büszkeség)]

Lezárva 7K: 2011. október 24., 15:16