Füst szó jelentése
füst (főnév)
1. Égéstermék; égés közben keletkező gázok levegőbe keveredett, ritkás szürke színű, tűzforró, rendszerint fölfelé szálló tömege.
A tisztás közepén rakott tábortűz füstje felfelé szállt. A falu kéményeiből vékony füst szállt fel a völgyből. A férfi a cigaretta füstjét oldalra fújja.
2. Éghető gázkeverék; zárt térben nagyon felmelegített anyagból felszabaduló sűrű, nem túl forró, fehéres színű gőz és gáz, ami levegővel keveredve könnyen gyullad, vagy akár robbanhat is.
A parázsra lökött fadarab először füstölni kezdett, aztán a füst lángra lobbant. Az olajraktár ablakán dőlt kifelé a füst. A tűzoltók nem mentek a közelébe, mert a legkisebb szikrától az egész füst berobbanhat.
3. Tartósítási mód; zárt helyiségben hús tartósítására huzamosabb időn át gerjesztett hideg égéstermék (többnyire lefojtva parázsló akácfa, tölgyfa vagy bükkfa füstje), illetve a tartósításra használt alkalmatosság.
A kolbász már a füstön van. Az egy-két hétre füstre tett sonka sokáig eláll.
4. Átvitt értelemben: Gyorsan terjedő hír, rendszerint kellemetlen eseményé.
Nagy füstje lesz a válásnak a rokonságban. A füst hamar szétmegy a faluban.
Eredet [füst < ómagyar: füst < ősmagyar: füsti (füst) < fusu (füst, „égett”) < dravida: posu (égő)]
