Fülke szó jelentése
fülke (főnév)
1. Kis helyiség, amely egy nagyobb helyiségből nyílik vagy abból van elkerítve, gyakran csak három oldalról zárt kis rész.
A szobából egy sötét kis fülke nyílt. A fülke öltözködésre szolgál. A fülkét nem használt tárgyak tárolására használják.
2. Tágasabb mélyedés, amit falba vájnak.
Egy szobor állt a terem egyik fülkéjében. A templom oldalában szentek sorakoztak egyforma fülkékben. Az üres fülkében volt egy pad is, ahová le lehetett ülni.
3. Elkülönített rész vonaton, hajón, repülőgépen.
A pilótafülkében csak két ülés volt. A vasúti kocsi kényelmes fülkéiben hat utasnak van hely. A kalauz kinyitotta a fülke ajtaját, és a jegyeket kérte.
4. Kisméretű építmény, amelyben szűkösen csak egy-két személy fér el.
A katolikus pap gyóntatófülkében hallgatja meg a hívek bűneit. Az őrt álló katonák egy fülkébe állhatnak, ha esik az eső. A ruhaboltban próbafülkék vannak a fal mellett.
5. Vakablak; ablakhoz hasonló formájúra alakított mélyedés vagy üreg a falban.
A fülkében van egy pad, amire rá lehet ülni. A terem oldalán néhány fülkében teljes páncélzat állt kiállítva.
Eredet [fülke < középmagyar: filyke (fülke < „kis fiók, fióka”) < fia + -ke (főnévképző)]
Az eredeti szó a szoba kis fiókáját jelentette, mintha annak fia volna. Lásd még: fiók
Lezárva 7K: 2011. szeptember 29., 10:04
