Fölény szó jelentése
fölény (főnév)
1. Előnyös helyzet, megnyilvánuló erőtöbblet; mennyiségi, minőségi, helyzeti előnyben jelentkező kivételezett állapot, mástól eltérő különb jelleg.
A két hadsereg közül a hegyoldalt elfoglaló fölényben van az alatta elterülő síkságon levőnél. Ez a helyzet ellensúlyozta a síkságon levő létszámfölényét. A két ország közül az iparilag fejlettebb fölényben van a szegényebbel szemben. A nagyobb tudás fölényt jelent.
2. Sport: Nagyobb győzelmi esély; játékban, versenyen az ellenfelénél lényegesen nagyobb tudás, felkészültség, illetve ennek megnyilvánulása.
A mérkőzés eredménye bebizonyította a hazai csapat fölényét. Az úszó olimpiai bajnok fölénye már a verseny elején nyilvánvaló lett: azonnal az élre állt, és végig vezette a mezőnyt.
3. Lenéző hozzáállás, másokat lekicsinylő, vélt fensőbbséget éreztető magatartás.
Az igazgató idegesítő fölénnyel beszélt a munkatársaihoz. A hivatalnok fölénye már az első pillanatban érezhető lett az ügyfél számára.
Eredet [fölény < föl + -ény (főnévképző)]
