Fénykor szó jelentése
fénykor (főnév)
1. A legsikeresebb időszak; működés legjobb szakasza, amelyben egy személy vagy szervezet az eredmények, a hatalom, a dicsőség tetőpontján áll.
Az énekesnő fénykora a harmincas-negyvenes éveire esett. Az országunk háromszor akkora volt a fénykorában, mint ma.
2. Elterjedtség időszaka; egy szokás, jellemző legszélesebb körű művelésének, követésének ideje.
A bölcsesség fénykorában alkottak a görög tudósok. A 19. század volt a komolyzene fénykora.
Eredet [fénykor < fény + -kor (főnévképző)]
