Fáklya szó jelentése
fáklya (főnév)
1. Világítóeszköz; általában szabadban használt, rúd alakú nyéllel ellátott, nyílt lánggal égő, gyakran csak szurkos, gyantás anyaggal bevont eszköz.
Az esti tüntetés részvevői a sötétség beálltával fáklyákat gyújtottak. A férfi fáklyát ragadott, és belépett a sötéten tátongó szikla mélyedésbe.
2. Műszaki: Nagy fényerejű eszköz, többnyire magnéziummal töltött fémcső.
A búvárok fáklyái még a víz alatt is világítottak. A modern fáklyák már nem kormoznak, füstölnek, mint a régiek.
3. Átvitt értelemben: Jelentős tényező; a szellemi, társadalmi életben utat mutató személy.
A nagy filozófusok az emberi gondolkodás fáklyái. A költő a haladás fáklyájaként alkotott.
4. Átvitt értelemben: Heves működés; adott dolog világossága, tüze.
Az írói képzelet fáklyája az olvasó számára különös világba vezető utat világít be. A pesti forradalom kitörésével a szabadságharc fáklyája lobbant fel március 15-én.
Eredet [fáklya < ómagyar: fáklya < latin: facula (fáklyácska) < fax (fáklya) < görög: faosz (fény) < fao (világít, fénylik)]
