Fájdalom szó jelentése
fájdalom (főnév)
1. Túl erős érzéklet, amelyet nehéz elviselni. Olyan erős külső behatás, amelyet már rossz érezni, vagy nem is lehet érzékelni.
A vakító fény a fájdalom határát is elérheti, ezért elfordulunk tőle. A nagyon erős nyomás és erős zaj is fájdalmat okoz. Túl erős fájdalom hatására már nem is vagyunk képesek érzékelni azzal a testrésszel, figyelmünket elvonjuk onnan, azaz elzsibbad, illetve tartósan érzéketlenné válik. Egy szélsőségesen erős behatás nem csak fájdalmat okoz, hanem a figyelem teljes elvonását, azaz öntudatlanságot is.
2. Tartós testi kényelmetlenség érzete. Korábbi erős behatás miatti gyötrő érzés, ami egy testrészben vagy testtájban hosszú időn át tompán vagy élesen, zavaróan kellemetlenül jelentkezik. Ez felléphet hirtelen, nyilallásként, vagy tompa nyomásként, sajgásként.
A többféle fájdalom közül a legrosszabb a fogfájás. Sokan szenvednek gyakori fejfájásban, amikor a fájdalom az egész napot végigkíséri, pedig némi sótól gyorsan elmúlhat. A fájdalom több figyelmet vonz a sérült testrészre, ezért gyógyító hatása van.
3. Lelki nyomasztó érzés. Különösen nagy veszteség utáni fájó, mardosó, gyötrő érzés, ami nagy bánattal, levertséggel, kilátástalansággal jár.
A rokonok osztoztak az özvegy fájdalmában. Amikor csalódunk valakiben, nagy fájdalmat érezhetünk.
4. Átvitt értelemben: Elutasító érzés. Visszautasítás kimutatása, hogy egy milyen szenvedés, kínzó gyötrelem megtenni vagy átélni egy cselekvést.
Az inasnak a műhely kisöprése kezdett fájdalom lenni. Mintha a fogát húznák, úgy tükröződött az arcán a fájdalom, amikor arra kérték, maradjon még bent túlórázni.
Eredet [fájdalom < ómagyar: fájdalom < fáj + -dalom (főnévképző)]
