Fa szó jelentése
(Fá szócikkből átirányítva)fa, fák, fát (főnév I.)
1. Magas növésű növény, ami általában hosszú életű, és aminek szerteágazó, erős gyökérzete van. Ebből kemény, vastag törzset növeszt, ami csak bizonyos magasságban fejleszt ágakat, és azokon zöld levelű lombozatot.
A parkban sok fa magasra nőtt. Az erdők tele vannak fákkal. A fa fontos a környezetünk megőrzése szempontjából.
2. Növényi kemény törzs anyaga.
Vannak kemény fák és puha fák. A fenyőfa puha fa. A kemény fa ellenállóbb.
3. Megmunkálásra kész darab, amit az ágaktól megfosztott törzsből daraboltak fel.
Ritka az a bútor, ami nem fából készült. Az építőipar is sok fát használ fel.
4. Átvitt értelemben: Érzéketlen személy, aki önmagában tehetetlen helyzetben van.
A szalag mellett dolgozó asszony már annyira belefásult a munkába, hogy hazaérve csak egy darab faként ült le az asztal mellé. A férje mondta is neki, hogy ha ennyire fa lesz munka után, jó lenne más állás után néznie.
Eredet [fa < ómagyar: fa < ősmagyar: fov, fova (fa) < dravida: pú, pundu (növény)]
