Fonetika szó jelentése
fonetika (főnév)
1. Tudományos: A beszédhangok alaki tudománya, azok hangképzési és hangzási tulajdonságait vizsgálja.
A fonetika a hangtan egyik fő ága. Minden nyelvnek megvan a maga fonetikája.
2. Tudományos: Szaktárgy; a beszédhangok tudománya, mint felsőoktatási tananyag.
A nyelvészek fonetikát is tanulnak. Az irodalomszakos hallgatónak második évfolyamon fel kellett vennie négy órában a fonetikát.
3. Szleng: Könyv, tankönyv vagy egyetemi jegyzet, amely a beszédhangok tudományával foglalkozik.
A professzor egy új fonetikát írt, mert nem volt megelégedve azzal, amiből a diákjai eddig tanultak. A fonetikát forgatja a vizsgára készülő hallgató.
Eredet [fonetika < görög: fonetikosz (hangzási) < fone (hang)]
