Fogantyú szó jelentése
fogantyú (főnév)
1. Megtartására, megfogására használt rész. Egy tárgynak úgy kialakított része, hogy annál megfogva rendeltetésszerűen használni vagy kézben vinni lehet; fogó, nyél.
Eltörött a láda fogantyúja, így nem tudtuk felemelni.
2. Kapaszkodó rész járműben, amit annak mozgása közben kézzel megfogva magunkat az elesés, kibillenés ellen biztonságosan meg tudjunk tartani.
A villamoson a fogantyúkat az álló utasok használják. A személyautóban a fogantyú az ajtó felett van.
3. Átvitt értelemben, régies: Szilárdnak tekintett alap, amihez visszanyúlva a megítélendő, megteendő dolgokat viszonyíthatjuk; fogódzó.
A fizikus elméletének az a fogantyúja, hogy a világ minden jelensége megmagyarázható az anyagi jelenségekkel. Ennek a fogantyúnak a használhatósága ingatag lábakon áll, amint az életre akarjuk alkalmazni.
Eredet [fogantyú < fog + -antyú (főnévképző)]
