Fing szó jelentése
fing (főnév)
1. Bélgáz, amely a belekben keletkezik és a végbélen át gyakran hangot adva távozik.
A fing csak akkor büdös, ha túl sok húst eszik az ember. A főleg zöldséget fogyasztó beleiben nem képződik fing.
2. A bélgáz szaga, ami a testből távozik.
A szobában mindenki úgy tett, mintha nem érezné a fingot. Az asszony mégis kinyitotta az ablakot, bár nem a fing miatt, hanem azért, mert elhasználódott a levegő.
Eredet [fing < ómagyar: fing < ősmagyar: ping (szél, fújás) < dravida: vingal (fújás)]
