Fika szó jelentése
fika (főnév I.)
1. Tájszó: Takony, a felső légutak, főként az orr nyálkahártyájának megbetegedésekor bőven termelődő, az orron át kiürülő váladéka.
Az ember a fikát a zsebkendőbe fújta. Nem illik a fikával játszadozni.
2. Tájszó: Kis gyerek, akinek a jelenlétét nem veszik figyelembe.
Még volt az udvaron néhány fika, de ez nem zavarta a nagyobbakat, hogy elkezdjenek focizni. A fikák így kiszorultak az udvarról, mert a nagyobbak nem hagyták, hogy ők is beálljanak játszani.
3. Iskolai, régies: Elsős gimnazista diák, tíz év körüli gyerek, aki most kezdi a nyolcosztályos gimnáziumot.
A fikákat lenézték a nagyobbak, mert azok éppen hogy írni-olvasni tudtak. A fikák állhattak be legutolsónak a sorba ebédosztáskor.
Eredet [fika < ómagyar: bű (szenny, mocsok) + -ka (főnévképző) < ősmagyar: bű (szenny) < dravida: pí (szenny)]
