Ficánkol szó jelentése
ficánkol, fickándozik (ige)
1. Féktelenül ugrál; gyermek, fiatal nagyobb állat, főleg ló, szabad jókedvében testét vagy végtagjait játszi elevenséggel, vidámsággal ide-oda dobálja; féktelen, szertelen mozdulatokkal ugrál.
A csikó a legelő kanca körül ficánkolt. A gyerekek egész délelőtt az udvaron ficánkoltak.
2. Görcsösen rángatózik; veszélyes helyzetből, kötöttségből szabadulni igyekezve hányja-veti magát, vonaglik.
A zsinórra kötött horog végén egy hal ficánkol. A kisgyerek az erőszakosan szorítón ölelő karok között ficánkolt: már el akart szaladni.
Eredet [ficánkol < ficánk + -ol (igeképző)]
Lezárva 7K: 2011. szeptember 3., 13:29
