Feszültség szó jelentése
feszültség (főnév)
1. Feszült állapot; húzásra alkalmas anyagban két ellentétes irányú erő által létrehozott állapot.
A kötélben egyre növekedett a feszültség, ahogy a két csapat egymást próbálta elhúzni a kötélhúzó versenyen. Amikor egy nagy terhet akarunk megmozdítani, olyan kötelet kell választanunk, amely képes kiállni a nagy súly okozta feszültséget, és nem szakad el.
2. Átvitt értelemben: Meglévő ellentét, amely két egymással szemben álló személy, csoport, elgondolás, eszme között van.
A tárgyaló felek között már enyhült a feszültség. A tömegen belüli feszültség érezhetően növekedett a szónoklat hatására.
3. Villamosság: Elektromos áramban munkavégző képesség, erő, amely az elektromos energiát egy pontból egy másik pontba juttatja. Ennek nagyságát az áramlást létrehozó két rögzített pont közötti energiaszint különbsége határozza meg, avagy az áramlás „ereje”.
A ceruzaelemekben kicsi a feszültség. A magasan haladó távvezetékek oszlopát a feszültség miatt veszélyes megközelíteni. A feszültségnek a „volt (V)” a mértékegysége. Ha locsolócsőhöz hasonlítanánk a villamos vezetéket, akkor a feszültség lenne az erő, amivel a víz a cső falait nyomja, és az áram lenne a csövön áthaladó víz mennyisége.
Eredet [feszültség < feszült + -ség (főnévképző)]
Megjegyzés: A feszültség tudományos jele „U”, ami a latin: Ugere < fugere (szökik, kiugrik) szóból ered, ami a megdörzsölt borostyánból kiugró szikrára utal – minél jobban megdörzsölték, annál nagyobb lett a feszültség, és annál nagyobb szikra ugrott, szökött ki belőle.
