Feltámad szó jelentése

feltámad (ige)

1. Tömegesen lázadni kezd; hirtelen az elnyomás ellen zendül, felkel.

A sok szenvedés miatt feltámadt a nép. A könyörtelenség láttán feltámadtak a matrózok.

2. Újra életre kel. Meghalt ember újra élni kezd.

Az emberek abban bíztak, hogy a szent ember feltámad. Az elütött macska pár perc múlva feltámadt és elszaladt.

3. Újra hatni kezd; mozgásba jön; természeti erő, szél újra felerősödik.

Délután mindig feltámad a szél. Egyszerre csak feltámadtak a hullámok.

4. Átvitt értelemben: Újra megjelenik; elmúlt tevékenység, szokás visszatér, újra szokássá válik. Érzés, indulat, emlék újra hatást vált ki.

Vidéken feltámadt a néptánc. Amikor feltámadtak bennem az emlékek, könnyezni kezdtem.

Eredet [feltámad < fel- (igekötő) + támad]