Felséges szó jelentése
felséges (melléknév)
1. Uralkodó (herceg, fejedelem, király); az uralkodó, vagy az uralkodóház tagjainak megszólítása.
A felséges király elé járulhat a követ. A követ kihallgatásán a felséges herceg is jelen van.
2. Mindenek felett álló, senkinek alá nem vetett hatalmú.
A felséges Isten megsegít minket. A felséges császár kegyelmében reménykedünk.
3. Elsőrangú, nagyszerű; rendkívüli szépségű vagy minőségű, legfelsőbb fokú (látvány, dolog), legfinomabb ízű (étel). Minden hasonló fölött álló, kitűnő.
A kirándulók felséges ebédet ettek a kilátótorony melletti kisvendéglőben. Ezután felmentek a toronyba, ahonnan felséges látvány tárult a szemük elé.
Eredet [felséges < felség + -es (melléknévképző)]
