Felmentés szó jelentése
felmentés (főnév)
1. Kötelesség teljesítésének elengedése, hogy ne tegyen eleget a vállalt feladatának vagy ígéretének.
A konyhások felmentést kaptak a tábor takarítási munkái alól. A kövér gyereknek felmentése van tornából.
2. Jogok megszüntetése; magasabb állásból, beosztásból leváltás, elmozdítás.
A gyanúsított vezetőkre felmentés is vár a beosztásukból. A hazudozó politikust felmentés fenyegeti.
3. Bűntelennek nyilvánítás; szabaddá tétel. Vád elejtése és az ártatlanságának kimondása.
Az ártatlan gyanúsított végül megkapta a felmentést a vád alól. A rab a büntetés letelte előtt felmentést kapott.
4. Ostrom alól felszabadítás; támadók elüldözése és ezzel szabaddá tétel.
Nagy sereg érkezett az ostromlott vár felmentésére. A védők már várták a csapatot, amely felmentést elhozza.
Eredet [felmentés < fel- (igekötő) + ment + -és (főnévképző)]
