Felleg szó jelentése
felleg (főnév)
1. Nagy felhő. Sűrű, nagy tömegű csapadékforrás a légkörben. A levegőbe felszállt vízpárából alakult és az áramló légtömegekkel mozgó igen apró vízcseppek vagy jégkristályok halmaza, amelyből a csapadék keletkezik.
Az égen nagy, bodros fellegek úsztak. A fellegek alatt a hőáramlás miatt fölfelé mozog a levegő, ezért ott szoktak emelkedni a vitorlásrepülők.
2. Kiterjedt felhőzet. Szétszórt felhők, amelyek nem okoznak esőt.
A fellegek miatt ma nem tudtam napozni, de fürdőzni nagyon kellemes volt. A mezei munkások örültek az árnyékot adó fellegeknek.
3. Régies: A széles ég; boltozatnak látszó tér a föld felett, a magasban.
A repülő már a felleg távoli szélén halad. Madarak szelik át a magas felleget.
4. Régies: Felső légkör; a földet övező levegő felső része.
A Hold fénye átragyog az éjszakai fellegen. A felleg vékonyabb a fejünk felett, mint a látóhatár irányában, ezért lent a párától szürkésebb, fent sötétebb kéknek látszik.
Eredet [felleg < ómagyar: fölleg (égbolt, „felső lég”) < fel- (melléknév) + ég (főnév)]
