Felhang szó jelentése
felhang (főnév)
1. Zene: Együtt hangzó hang, amely egy zenei hang megszólaltatásakor az alaphanggal együtt szól, azt színezi. Ez a rezgő test egy-egy szakaszának (felének, harmadának, negyedének) külön-külön rezgésével keletkező magasabb hangok közül egy.
Ha finoman megérintjük a gitár egyik rezgő húrját a felénél vagy harmadánál, akkor utána csak a felhangok lesznek hallhatók. A hegedű húrjainak rezgése miatt felhangok képződnek a hangszeren játék közben. A felhangokkal sokkal természetesebb a hangzás.
2. Átvitt értelemben: Beleértett gondolat; közlés hangzásából, szokatlan formájából, megfogalmazásából érzékelhető mögöttes vélemény.
Az ügyfél udvarias szavaiban elégedetlen felhang bujkált. A nő némi sértett felhanggal köszönt el.
3. Nyelvtan: Elől képzett magánhangzó; például: i, ü, e, ö.
A felhangok tiszta képzését logopédus korrigálhatja a beszélni tanulóknál. Egy énekesnél fontos, hogy éneklés közben a felhangok is tisztán hallatsszanak.
4. Régies: A legmagasabb énekhang; ilyen női vagy gyermekhang.
A kórusban egy szólam felhangon énekel. Az egész gyermekkórus tiszta felhangon énekel.
Eredet [felhang < fel- (melléknévi előtag) + hang]
