Fekély szó jelentése
fekély (főnév)
1. Orvosi: Gennyes kelés, amely főleg a bőrön, nyálkahártyákon a szövetek meggyűlését, elhalását, fertőző gyulladását követő szétesésből keletkezett; tályog.
A fekély nehezen gyógyuló seb. A gyomorban és a bélrendszerben is előfordulhat fekély, mert annak a felszínét is nyálkahártya fedi.
2. Átvitt értelemben: Bomlást okozó hatás; adott közösségben, a közösség bizonyos tevékenységében olyan személy, tény, körülmény, amely a csoport céljának megfelelő működését akadályozza.
A drogozás a társadalom fekélye. A gazdaság fekélyei a spekulációs célú pénzmozgások, és a mögöttük meghúzódó gátlástalan nyerészkedés.
Eredet [fekély < ómagyar: fekély < ősmagyar: feki (fekély, seb) < dravida: pakku (sebhely < szakadás) < pogu (lyukaszt)]
