Fejedelem szó jelentése
fejedelem (főnév)
1. Egyeduralkodó, egy ország egyszemélyes vezetője, akit nem koronáztak királlyá.
Az ország fejedelme összehívta a főurakat. A fejedelem új hazába vezette a népet.
2. Történelmi: Mástól függő uralkodó; a királyság, császárság korában kisebb területen királyi jogok nélkül, a nála hatalmasabb uralkodóval szemben függőségi viszonyban uralkodó személy.
Az erdélyi fejedelem a török szultántól függött. A német fejedelmek a császárnak tartoztak hűséggel.
3. Történelmi: Törzs vezére, nemzetség vagy ezek szövetségének feje.
Árpád fejedelem utódai voltak az Árpád-házi királyok. A hunok legnagyobb fejedelme Buda volt.
4. Átvitt értelemben: Kiemelkedő művész; művészeti ágában kimagasló, vezető egyéniség.
A kezdő festőt az a megtiszteltetés érte, hogy képeit a festő fejedelem bírálta meg. Liszt Ferencet méltán nevezhetnénk a 19. századi magyar zene fejedelmének.
Eredet [fejedelem < ómagyar: fejedelem < fedelem, fődelem (fejedelem) < fő (főnév) + -delem (főnévképző)]
