Fazék szó jelentése
fazék (főnév)
1. Főzőedény; ma többnyire fémből, régente cserépből készült, körülbelül a szélessége felénél magasabb, henger alakú edény; többnyire két füle van és külön fedővel fedhető.
Az asszony feltette a tűzhelyre a fazekat. A fazékban tyúkhúsleves főtt.
2. Főzőedény tartalma, ami ebben (1) az edényben van.
A népes asztaltársaság megette az egész fazekat, nem maradt semmi a levesből. A vacsora után a megmaradt fazekat elrakta az asszony a hűtőbe.
3. Műszaki: Tégely; rendszerint tűzálló anyagból készült, olvasztásra, forralásra használt lezárható edény.
A gyógyszerész egy fazékban hevítette az új gyógyszer összetevőit. Az ékszerész a fazékban olvasztott aranyat az öntőformába csorgatta.
Eredet [fazék < ómagyar: fazék < ősmagyar: fazik, fazak (fazék) < dravida: padakku, madakku (nagy fazék, edény < öblös < görbül, hajlik)]
