Falka szó jelentése
falka (főnév)
1. Állatcsoport; egy fajta állatból összeverődött vagy együtt terelt kisebb csapat.
A farkasfalka együtt jár vadászni. Az egyik állat elkóborolt a falkától.
2. Kiszakított csoport állat, ami egy nagyobb egészből (nyájból, kondából) származik.
Az juhnyájból egy falka lemaradt. A terelőkutyák a nyájhoz hajtották a falkát.
3. Régies: Kisebb csoport; emberekből álló csapat.
A zsoldosok falkája rászabadult a városra. A falkát végül a város népe kikergette a házak közül.
4. Régies: Az egész egy darabja.
Csak egy falka föld jutott minden örökösnek. A falka örökség alig volt valamire elég.
5. Növénytan: Összenőtt porzószál, amely két vagy több ilyen szálból nőtt össze a virágban.
A virág kelyhében látszott a falka. A kehelybe bújt méh hozzáért a falkához.
Eredet [falka < ómagyar: falka < ősmagyar: fulu (falka, tömeg) < dravida: pala (sok)]
