Fagott szó jelentése
fagott (főnév)
1. Zene: Fúvóshangszer, amely fából készült, hosszú, tölcsér nélküli, nádból való kettős nyelvvel ellátott, billentyűs fúvóshangszer, amelyet lefelé tartva a hangszer nyakába vezető "S" alakú fémcső fúvásával szólaltatnak meg.
A fagottnak van a legmélyebb hangja a fafúvósok között. A fagott őse a 16. században jelent meg. A zenész a kürtről a fagottra váltott át.
2. Zene: Hangszerhang, amit ez (1) a nádnyelves hangszer ad ki.
A fagott dörmögése különös hangulatot adott a zenének. A fagott a gordonkát kísérte.
3. Zene: Hangszeres játék; ennek (1) a hangszernek a megszólaltatása.
A fiú a zongora után fagottot tanul. A fagott nehézsége a sok billentyű működtetésében rejlik.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
