Fafejűség szó jelentése
fafejűség, nehézfejűség (főnév)
1. Lassú felfogás, észjárás, amely egy tompa eszű személyre jellemző tulajdonság; butaság, ostobaság.
A tanár nem mondhatja, hogy nem tudja a tanulók fafejűségét kezelni. A nehézfejűség ellenszere a félreértések, zavarok tisztázása a tananyagban.
2. Észszerűtlenség ami megnyilvánulhat egy cselekedetben, döntésben, és az a jellemzője, hogy nélkülözi a hosszú távú előrelátást, a józan ítélőképességet, ezért általában végeredményként rosszabb helyzetet, nagyobb kárt, bajt okoz az elkövetőjének.
A családi veszekedés fafejűség volt. Egy rossz döntésben gyakran megtalálható a nehézfejűség.
3. Észszerűtlen ragaszkodás egy (téves) véleményhez; görcsös makacsság egy helytelen álláspont, vélemény fenntartásában; nyakasság, önfejűség.
A főnök fafejűsége kiborítja a beosztottakat. A férfi az érvek hatására végre feladja nehézfejűségét, és belátja, hogy a másiknak volt igaza.
Eredet [fafejűség < fafejű + -ség (főnévképző)]
