Fabula szó jelentése
fabula (főnév)
1. Irodalmi: Tanítómese, főleg erkölcsi tanító célzatú állatmese.
Ezópus fabulái két és félezer év múltával is tanulságos történetek. Az idős mester egy fabulával tanította az inasokat a szorgalomra.
2. Kitalált történet, amit megtévesztő szándékkal adnak elő.
– El ne hidd – figyelmeztette a fiút a barátja –, az egész csak fabula. A fabula a könnyű pénzkereset lehetőségeiről szólt.
3. Irodalmi: Mese; egy elbeszélő szórakoztató műfaj, általában gyermekeknek szóló kitalált történet, amelyben a jó és a rossz élesen elkülönül, és a történet a jó győzelmével ér véget.
A fabulát alapvetően két nagy csoportra osztjuk: „népmesére”, amely kezdetben szájhagyomány útján terjedt és szerzője ismeretlen, illetve „műmesére”, ahol a szerző személye ismert. A fabula a jó és rossz harca miatt a jót erősítő erkölcsi példának is tekinthető.
Eredet [fabula < latin: fabula, fabella (mese, mesécske) < for (mesél, mond)]
