Tartalom

Fölöz

fölöz (ige)

1. Felső részt eltávolít; leszedi, ami legfelülre jut, amihez hozzáfér.

A gazdasszony éppen most fölözi a tejet. A befektető fölözi a hasznot.

2. Mennyiségben túlhalad ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Fölöz – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
énfölözökfölözöm
tefölözölfölözöd
ő, önfölözfölözi
mifölözünkfölözzük
tifölöztökfölözitek
ők, önökfölöznekfölözik
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
énfölöztemfölöztem
tefölöztélfölözted
ő, önfölözöttfölözte
mifölöztünkfölöztük
tifölöztetekfölöztétek
ők, önökfölöztekfölözték
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
énfölöznékfölözném
tefölöznélfölöznéd
ő, önfölöznefölözné
mifölöznénkfölöznénk
tifölöznétekfölöznétek
ők, önökfölöznénekfölöznék
Felszólító mód
alanyitárgyas
énfölözzekfölözzem
tefölözzél / fölözzfölözzed / fölözd
ő, önfölözzönfölözze
mifölözzünkfölözzük
tifölözzetekfölözzétek
ők, önökfölözzenekfölözzék
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
énfölözhetekfölözhetem
tefölözhetszfölözheted
ő, önfölözhetfölözheti
mifölözhetünkfölözhetjük
tifölözhettekfölözhetitek
ők, önökfölözhetnekfölözhetik
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
énfölözhettemfölözhettem
tefölözhettélfölözhetted
ő, önfölözhetettfölözhette
mifölözhettünkfölözhettük
tifölözhettetekfölözhettétek
ők, önökfölözhettekfölözhették
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
énfölözhetnékfölözhetném
tefölözhetnélfölözhetnéd
ő, önfölözhetnefölözhetné
mifölözhetnénkfölözhetnénk
tifölözhetnétekfölözhetnétek
ők, önökfölözhetnénekfölözhetnék
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
énfölözhessekfölözhessem
tefölözhessfölözhesd / fölözhessed
ő, önfölözhessenfölözhesse
mifölözhessünkfölözhessük
tifölözhessetekfölözhessétek
ők, önökfölözhessenekfölözhessék
Főnévi igenév
fölözni
Határozói igenév
fölözve, fölözvén, fölözvést
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
fölöző, fölözendő, fölözős, fölözhető, fölözhetetlen, fölözetlen
Képzett főnév
fölözés