Féltés szó jelentése
féltés (főnév)
1. Aggódás más épsége miatt; attól tartás, hogy egy személyt veszély, baj ér.
A szülőkre jellemző a féltés, nehogy elessen a gyerek. Anya sopánkodott a féltés miatt, nehogy leess a fáról.
2. Az elvesztésétől tartás; aggódás, hogy egy tulajdonát más megpróbálja elvenni.
A gazdag nőre jellemző a vagyona féltése a tolvajoktól. A piacon nem árt a pénztárca féltése.
3. Ártó gyanakodás; rosszindulatú gyanakvás vagy aggodalom amiatt, hogy a gyanúja szerint elveszthet szeretetet, barátságot, előnyt. Társ, férj, feleség féltése ismeretlen vetélytárstól, külső kapcsolattól. Jó kapcsolat miatt más személyre irigykedés.
Az egykor hűtlen férj mindig ellenőrizgeti a feleségét a féltés miatt. A feleséget addig kínozta a féltés, amíg meg nem tudta, hogy a férje az ő kedvéért járt titokban táncórára
4. Nagyon őrzés; éberen vigyázás, nehogy más hozzájusson.
A szakácsnőt nem szeretem a régi receptjei féltése miatt, mert senkinek sem árulja el, mitől olyan finomak az ételei. A vállalat a gyártási titkok féltése miatt szigorú szabályokat hozott.
Eredet [féltés < félt + -és (főnévképző)]
