Féltékeny szó jelentése
féltékeny (melléknév)
1. Ártóan gyanakodó; rosszindulatú gyanakvást vagy aggodalmat érző (személy), aki a gyanúja szerint elveszthet szeretetet, barátságot, előnyt. Társát, férjét, nejét ismeretlen vetélytárstól féltő, minden kapcsolattól eltiltani próbáló; jó kapcsolat miatt más személyre irigykedő (ember).
Az egykor hűtlen férj mindig ellenőrizgeti a feleségét, mert nagyon féltékeny rá. A feleség addig volt féltékeny, amíg meg nem tudta, hogy a férje az ő kedvéért járt titokban táncórára.
2. Régies: Feltűnően elővigyázatos; vagyonát, birtokát, értékét veszély, elvesztés ellen gondosan őrző.
A büszke katona a becsületére volt leginkább féltékeny. Az egészségére féltékeny asszony mindig vastag, meleg ruhákat hordott.
Eredet [féltékeny < félt + -ékeny (melléknévképző)]
