Excentrikus szó jelentése
excentrikus (melléknév)
1. Kirívóan másféle (személy, személyiség), akinek gondolkozása, magatartása a szokásostól feltűnően eltérő; különc.
A szórakozott professzor meglehetősen excentrikus ember volt. Ez az excentrikus személyisége abban is megnyilvánult, hogy csak egy bizonyos széles karimájú kalapban volt hajlandó bárhová elmenni.
2. Különc emberre jellemző (magatartás, tulajdonság, tett, megjelenés), tőle származó, vele kapcsolatos (dolog).
A táncdalénekes excentrikus viselkedése főleg a színpadon mutatkozott leginkább. Amikor egy újságíró a közelébe került, rögtön kijött belőle néhány excentrikus gesztus, hogy még jobban felhívja magára a figyelmet.
3. Mértan, geometria: Nem közös középpontú (kör, görbe, felület, test), amelyek egymással meghatározott kapcsolatban állnak.
A tanár a táblára felrajzolt két, egymást metsző excentrikus kört. Az excentrikus formák furcsa elrendezésűek lehetnek.
4. Cirkusz: Ügyetlennek látszó (artistamutatvány), amely humoros, tréfás hatást kelt.
A bohóc tulajdonképpen egy excentrikus számot adott elő az egykerekűn. Az excentrikus mutatvány nagy sikert aratott.
Eredet [excentrikus < latin: excentricus (közös középpont nélküli) < ex- (ki-) + centrum]
