Emlékezet szó jelentése
emlékezet (főnév)
1. Átélt tapasztalatokkal elért tudás. Az elme emlékképeivel eltárolt minden korábbi tapasztalat, megfigyelés rendszere, illetve együttese.
Az emlékezet befogadóképességének határát még nem lépte át senki. Az ember rengeteg élményt raktároz el az emlékezetében. A kislány az emlékezetét használja, amikor levelet ír.
2. Felidézési képesség, amikor egy személy újra használni tud egy korábbi eseményt, vagy korábban tanult, átélt dolgot.
Az idős ember elmeséli, hogy emlékezete szerint hogy történtek a dolgok régen. A gyerek gyorsan megtanulja a verset, mert jó az emlékezete.
3. Emlékek összessége egy személlyel vagy dologgal kapcsolatban.
A nagyszüleim emlékezetére felújítottuk a régi házukat. A érettségi emlékezetére ötévente találkozókat tartunk.
Eredet [emlékezet < emlék + -ez (igeképző) + -et (főnévképző)]
