Emelvény szó jelentése
emelvény (főnév)
1. A többinél magasabban fekvő hely. Mesterségesen készült faalkotmány.
Felment az emelvényre.
2. Az ércmosás alkalmával a vízben a többitől felemelkedő idegen részek.
Eredet [emelvény < emel + -vény (főnévképző)]