Előbújik szó jelentése

előbújik (ige)

1. Lassan megjelenik; tárgy, égitest hosszú idő után előtűnik.

Eső után idővel előbújik a nap. A vonat egyszer csak előbújt az alagútból.

2. Újra kijön; elrejtőzött személy, állat a rejtekhelyét elhagyva előjön.

A kiáltozásra egy csavargó is előbújik a bokrok közül. A róka este előbújt az odújából.

3. Tojásból kikel; petéből kimászva élni, mozogni kezd.

A kiscsibék három hét múlva előbújnak a tojásból. A béka utódja még a vízben előbújik a petéből.

4. Átvitt értelemben: Láthatóvá válik. Rejtettségből a felszínre kerül, könnyen észrevehető (egy tulajdonság, jellemző).

A feleségemnek már az első évben előbújtak a hibái. A félreértések hamar előbújtak, amikor együtt kellett volna dolgozni a kezdőkkel.

Eredet [előbújik < elő- (igekötő) + bújik]