Előbújik szó jelentése
előbújik (ige)
1. Lassan megjelenik; tárgy, égitest hosszú idő után előtűnik.
Eső után idővel előbújik a nap. A vonat egyszer csak előbújt az alagútból.
2. Újra kijön; elrejtőzött személy, állat a rejtekhelyét elhagyva előjön.
A kiáltozásra egy csavargó is előbújik a bokrok közül. A róka este előbújt az odújából.
3. Tojásból kikel; petéből kimászva élni, mozogni kezd.
A kiscsibék három hét múlva előbújnak a tojásból. A béka utódja még a vízben előbújik a petéből.
4. Átvitt értelemben: Láthatóvá válik. Rejtettségből a felszínre kerül, könnyen észrevehető (egy tulajdonság, jellemző).
A feleségemnek már az első évben előbújtak a hibái. A félreértések hamar előbújtak, amikor együtt kellett volna dolgozni a kezdőkkel.
Eredet [előbújik < elő- (igekötő) + bújik]
