Elégia szó jelentése
elégia (főnév)
1. Irodalmi: Klasszikus költemény, amely az epigrammánál terjedelmesebb és időmértékes formájú.
Ovidius, a római aranykor költője is sok elégiát írt. Szolón, görög filozófus politikai nézeteit gyakran elégiákban fejtette ki.
2. Irodalmi: Lírai műfaj; bánatos hangú, rendszerint a beletörődés, megbékélés vagy bizakodás hangján végződő, olykor gondolati vagy elbeszélő elemeket is tartalmazó költemény.
A magyar irodalomban Berzsenyi Dánielnek, Babits Mihálynak vannak híres elégiái. Radnóti Miklós Bori notesz című utolsó verseit tartalmazó füzetében is vannak elégiák.
3. Zene: Gyászdal a romantikus zenében; szomorkás hangulatú mű.
A zeneszerző elégiájában szüleinek állít emléket. Az elégia lassú ütemei szomorúságot árasztottak.
Eredet [elégia < latin: elegia (elégia) < görög: elegosz (panaszdal)]
