Elmésség szó jelentése
elmésség (főnév)
1. A gyors gondolkodás képessége; jó tanulási képesség gyors megértéssel és az összefüggések helyes felismerésével.
A jó tanulók az elmésség mellett szorgalmasak is. Az elmésség sok szótárazással még tovább fokozható.
2. Mulattató ötletesség. Fejlett gondolkodási képesség, miáltal egy személy elgondolkodtatóan vicces dolgokat tud mondani szórakoztató módon; elmésség.
Az elmésség a zsenik egyik jellemző tulajdonsága. Az okoz emberek ritkábban mesélnek vicceket, mert rájuk inkább az elmésség jellemző.
Eredet [elmésség < elmés + -ség (főnévképző)]
