Elmés szó jelentése
elmés (melléknév)
1. Éles eszű, gyors és lényeglátó gondolkodású (ember).
Az elmés mérnök remek megoldást talált a nehéz feladatra. A házi feladatot csak egy elmés tanuló tudta megoldani.
2. Szellemesen tréfálkozó; tudását, eszességét gyakran villogtató, mulattató (személy, közlés).
Az elmés fiatalember találó közbeszólásokkal szórakoztatta a hölgytársaságot. Az elmés megjegyzésen még a kigúnyolt személy is nevetett.
3. Ötletes megoldású. Találékony, szellemes módon kialakított. Egyszerű, hatékony működése miatt a célnak jól megfelelő.
Egy elmés ötlet segítségével olcsóbban állítjuk elő a terméket. Az órában egy elmés szerkezet dallamot is játszik.
Eredet [elmés < elme + -s (melléknévképző)]
