Elmélet szó jelentése
elmélet (főnév)
1. A lényeg magyarázata. Az arra vonatkozó ismeretek és elgondolások összessége, hogy miért létezik, működik, történik úgy egy jelenség, változás. Alapvető elgondolások egy tudományban.
Az elméletet jó, ha megtanulod, mert így jobban megy a tudás alkalmazása. Ahogy a megfigyelés pontosabb lesz, úgy az elmélet is finomodik. A mérnök elmagyarázza a szerkezet működésének elméletét.
2. Tudásanyag. Tágabb értelemben véve egy tudomány összes leírt adata, ténye. Minden tudás, amit abban a tudományban összegyűjtöttek.
A puszta elmélet gyakorlati alkalmazás nélkül nem sokat ér. Az oktatásban nem csak az elméletre kell összpontosítani.
3. Feltevés; igazolásra váró elv, feltételezés egy megfigyelt tény magyarázatára, a tapasztalat és valószínűségi következtetések alapján.
A kutató elméletét kísérletekkel kell alátámasztani. A helytelennek bizonyult elméleten változtatni kell, hogy megfeleljen a valóságnak.
Eredet [elmélet < elme + -l (igeképző) + -et (főnévképző)]