Ellenséges szó jelentése

ellenséges (melléknév)

1. Ártó szándékú. Támadóan viselkedve gyűlöletet vagy ellenszenvet mutató. Rosszindulatot kifejező.

A veszekedők ellenséges tekintettel néztek egymásra. A gonosz szándékok ellenséges indulatokat keltettek.

2. Támadó erőkből álló; ártani akaró személyekhez tartozó.

Az ellenséges csapatok elérték az országhatárt. Az ellenséges erők összefogtak a védelem áttörésére.

3. Támadókhoz tartozó, tőlük eredő, velük kapcsolatos. Ártó szándékú személyekre jellemző.

Az ellenséges területre nem jutottunk el. Hajnalban ellenséges támadás kezdődött. A szomszédok ellenséges viszonyban vannak.

4. Egymással ellenkező; egy másikkal szemben álló (érdek, vélemény, viselkedés).

A vita során összecsapott a két ellenséges felfogás. Az ellenséges viszonyt egy kedves hölgynek sikerült enyhíteni.

Eredet [ellenséges < ellenség + -es (melléknévképző)]