Ellenfél szó jelentése
ellenfél (főnév)
1. Szemben álló személy egy másik fél szempontjából, aki egy elvi vagy gyakorlati kérdésben nem ért egyet vele és azért küzd, hogy a maga felfogását a másikkal szemben érvényre juttassa.
Az igazgatónak a vállalatnál van néhány ellenfele. Az ellenfelek a köztük levő véleménykülönbség ellenére még tisztelhetik egymást.
2. A másik legyőzésére törekvő személy vagy csoport a másik fél szempontjából, aki azért küzd, hogy egy másik személyt, csoportot egy helyen vagy helyezésben megelőzzön.
A birkózó földre küldi ellenfelét. A sportszerű versenyzők kezet fogtak ellenfeleikkel.
3. Jogi: Perben részt vevő személy; igazságügyi eljárásban érintett egyik személy a másik érintett személy szempontjából.
Az ellenfél jogi képviselője egy híres ügyvéd. Az ellenfelek előbb megpróbálnak peren kívül megegyezni.
Eredet [ellenfél < ellen- + fél (főnév)]
