Elbájol szó jelentése
elbájol (ige)
1. Szeretetteljes érzelmet és csodálatot vált ki; elbűvöl.
A kisgyermek teljesen elbájolta gügyögésével. A táncosnő táncával elbájolta a szultánt.
2. Felkelti a figyelmét, mert nagyon érdekes vagy elbűvölő; elbűvöl, magával ragad. Bájaival elragad, valakit magához vonz.
A csinos titkárnőnek sikerült elbájolnia a gazdag gyártulajdonost. A lány új fiúja kellemes modorával mindenkit elbájolt.
Eredet [elbájol < el- (igekötő) + bájol]