Egyensúly szó jelentése

egyensúly (főnév)

1. Állva maradás; az a képesség, hogy álló helyzetben nem dől el se az egyik, se a másik oldalra.

A kerékpáros folyamatos egyensúlyt tart fenn. A tornász elvesztette az egyensúlyát.

2. Kiegyenlített hatások állapota, amelyben ellentétes erők, célok, szándékok egyformán fontosak, hatásosak.

A kártyavár minden lapja egyensúlyban marad. Fenn kell tartanunk egy egészséges egyensúlyt a munka és a szórakozás között.

3. Békés állapot, amelyben az ellentétes befolyások, törekvések nem akadályozzák egymás működését.

A pártok között kialakult a hatalmi egyensúly. A lelki egyensúly nyugodt lelkiállapot jelez.

Eredet [egyensúly < egyen(lő) + súly]