Egyenes szó jelentése
egyenes (melléknév)
1. Az elkezdett irányban haladó (út, vonal), irányt nem változtató, az egyik ponttól a másikig anélkül eljutó, hogy elfordulna vagy megállna; a legrövidebb úton menő; közvetlen.
Egyenes út vezetett a kastélyig. A tanár egy egyenes vonalat húzott a táblára.
2. Sík, sima (felület, táj, felszín), amin nincs göröngy, halom.
Ahogy a vándor kiért a hegyek közül, egyenes táj került a szeme elé. Az autó egyenletesen haladt az egyenes úton.
3. Átvitt értelemben: Becsületes és őszinte (személy, megnyilvánulás, tett, hozzáállás).
Egyenes ember volt, megmondta az igazat. Egyenes kérdésre egyenes válasz.
4. Átvitt értelemben: Apától fiúra szálló (rokonság, kötelék, dolog), és így tovább haladó (rokonsági kapcsolatban).
Az unoka egyenes ági leszármazottja volt a dédapjának. A magyar trón csak egyenes ágon volt örökölhető évszázadokon át.
Eredet [egyenes < egyen (egyforma) + -es (melléknévképző)]
