Egyéniség szó jelentése
egyéniség (főnév)
1. Önálló alkat; azoknak a lelki, szellemi, jellembeli tulajdonságoknak az összessége, amelyek az adott személyt minden más embertől megkülönböztetik.
A fejlődő egyéniségre hat a nevelés. Az egyéniség teszi megismételhetetlenné az egyes embert.
2. Személy, mint a rá jellemző sajátos tulajdonságoknak a hordozója.
A vezető egyéniségére jellemző volt a méltányosság. A lány rokonszenves egyéniségét gyorsan megszerette a fiú.
3. Gazdag személyiség; olyan személy, aki egyéni tulajdonságaival kiválik a mindennapi emberek közül; gazdag, színes lelkivilágú ember.
Az olimpiai bajnok nem csak kiváló sportoló, hanem nagyszerű egyéniség is. Az író egy nagyszerű művészi egyéniség.
Eredet [egyéniség < egyéni + -ség (főnévképző)]
