Ebéd szó jelentése
ebéd (főnév)
1. A déli étkezés, amely a három főétkezés (reggeli, ebéd, vacsora) közül a középső. Ez a főétkezés általában két vagy akár három fogásból áll. Erre a tevékenységre általában a 12 és délután 2 óra közötti időben kerül sor.
Az igazgató úr ebédre kínai étterembe ment. A gyorséttermek ebédre megtelnek emberekkel.
2. Az ételek összessége, amelyeket a déli étkezéskor felszolgálnak.
A munkások elfogyasztották az egyszerű ebédjüket. Az ünnepi ebéd öt fogásból állt az előétellel és a kávéval együtt.
3. Régies: Rendes étkezés a nap bármely órájában: reggeli ebéd, délebéd, harmadebéd, uzsonnaebéd vagy estebéd összetételekben.
Az estebédre együtt ült asztalhoz a család. A gyerekek szívesen egynek uzsonnaebédet is.
Eredet [ebéd < ómagyar: ebéd < szláv: objed (vacsora, étkezés < asztalhoz, „evéshez!”) < ob (-hez) + jeszt (evés)]
