Dől szó jelentése
dől, dűl (ige)
Oldalra billen. Függőleges helyzetű szilárd tárgy, álló ember a helyzetéből (egyensúlyát veszítve) kitér, és egyre ferdébb helyzetbe kerül, miközben a talpával, aljával a földön, az alapon marad.
A dominók egymás után dőlnek el. A fa a fejszecsapások hatására egyre jobban dőlt.
Eredet [dől < ómagyar: dől, dűl (dől) < ősmagyar: dőjül, dövül (dől) < dravida: tivalu, tuvalu (lerogy, elernyed, omlik)]